Azt mondják, az ékszer öltöztet, azonban arra már kevesebben hívják fel a figyelmet, hogy óvatosan kell velük bánni, mert könnyedén át lehet esni a ló túloldalára. Akik ezt nem veszik figyelembe, könnyen lehetnek kuncogás, de legalább is sugdosás tárgyai, elvégre ha valakin ott csüng egy fél ékszerbolt, az inkább nevetséges, semmint elegáns. Meg kell találni a kényes egyensúlyt: vagy a fülbevaló legyen hangsúlyos, vagy pedig a nyaklánc. Feltűnő karkötőt viseljünk, vagy egy pár szép gyűrűt. Egy tiara mellé nem illik széles koliét felvenni, és egy bross is csak akkor mutatós, ha a többi kiegészítő visszafogott. Ráadásul a színek, fémek, kövek egyensúlya is meghatározó! Egy estélyihez például vagy azonos, vagy színben hozzá passzoló kövekkel ékesített ékszer megy, mert ha nagyon elütnek egymásról, annak egy harsány kakofónia lesz a vége.
De mit is nevezünk ékszernek egyáltalán? A nagyi bizsui közt lapuló üvegköves spiáter csecsebecsék vajon azok? Vagy csak az értékes kövekkel kirakott arany remekművek minősülnek annak? Ez természetesen egyéni megítélés kérdése, hiszen egy neves vállalat vagy mesterember által készített ékszer is lehet ordenáré, és a bizsuk közt is lehet igen mutatós, kifejezetten elegáns darabokat találni. A pénz és a tehetősség nem hordozza magánan feltétlenül az ízlést is, tehát attól, hogy van valamire pénzed, és drága is, az még nem jelenti azt automatikusan, hogy az adott darab esztétikai értéket is hordoz. Mindig gondolj arra, hogy a fél internet azon szokott röhögni, ha egy-egy híresség valami nagyon harsány, nagyon kirívó, és a ruhájához, stílusához a legkevésbé sem illő ékszerrel parádézik a vörös szőnyegen.
Alapvetően ékszernek azt nevezzük, aminek valamilyen nemesfém képezi az alapját. Ez lehet arany, ezüst, platina, vagy valamilyen színes aranyötvözet. A lényeg, hogy ezek korrózióálló, hipoallergén fémek, vagyis nem bántják és nem színezik meg az ember bőrét közvetlen érintkezés esetén, és az értéküket is megtartják. Ott van aztán a kövek kérdése is. Mi minősül drágakőnek, vagy értékes kőnek? Egész könyvek foglalkoznak az efféle ásványokkal, bár a legtöbben jellemzően a gyémántot, a zafírt, a rubint és a smaragdot ismerik. Népszerű még az ametiszt, az opál és a borostyán is, bár ez utóbbi megkövesedett gyanta, azaz nem teljesen ásvány. De sokan meglepődnének, ha megtudnák, hogy ezeknél sokkalta értékesebb kövek is léteznek ám! A tanzanit például a sokszorosát éri a gyémántnak. És ott van a hamisítványok, utánzatok témaköre, ami szintén hosszú leírást igényelne. Vagy azoké, amiket a divat tett „drágakővé”, például a Swarovski, ami valójában csiszolt ólomüveg, semmi egyéb. Egy hozzáértő becsüs vagy ékszerész a megfelelő vizsgálatot követően azonnal megmondja a különbséget.
Szóval mielőtt legközelebb 4-5 gyűrűt húzol fel egyszerre, vagy azon vacillálsz, hogy megy-e ez a feltűnő nyakék ehhez a nagy fülbevalóhoz, jusson eszedbe: elegáns szeretnél lenni, nem pedig karácsonyfa. A kevesebb néha több, és ha nem szeretnéd, hogy az eltúlzott ékszer-használatod miatt nézzenek meg, akkor csak óvatosan a csecsebecsékkel! Némi átgondolás, megfontoltság, és hidd el, máris bálkirálynővé válhatsz vásári jósnő helyett. Törekedj az ízlésességre, visszafogottságra, és hidd el, tucatjával fognak záporozni a bókok, már ha arra vágysz, hogy a megjelenésed pozitív benyomást keltsen rólad, és esetleg visszajelzést is szívesen hallanál erről. A feltűnősködést pedig hagyd meg a bugrisoknak.